Szép jó Reggelt!

    Be kell valljam nektek, az elmúlt két napom eléggé szenvedősre sikerült. A tegnapelőtti napot gyakorlatilag végig hánytam. Körülbelül csak keltem és feküdtem, fájt a fejem, erőtlen és kedvetlen voltam. Próbáltam kezelni magam, de nem igazán ment. Késő délután, mikor már azt hittem rég nincs minek kijönnie belőlem, újból megkínzott a hányás és a hányinger. Úgy éreztem, hogy tennem kell valamit, mert ez így nem állapot. Máskor is előfordulnak ilyen rosszullétek, amikor felgyűlik az epém, de általában a porcelán előtti térdeplő jelenet után megkönnyebbülök, alszom picit és jobban vagyok. Most ez nem így történt.

     Öt óra körül ráírtam Ildóra, szeretett tanítómra, hogy ha van egy kis ideje, küldjön egy kis energiát, mert nem akarok javulni. Írta, hogy hét körül tud majd segíteni. Igyekeztem erőt venni magamon, elővettem egy nemrég általa vezetett meditációt, meghallgattam. Jó érzés volt, utána sokkal jobban éreztem magam, de pár percre rá szaladtam újra a mosdóba. Ajajj, ez kezdett kicsit ijesztővé válni. Véletlenül ágyban fetrengve én vagy a macska, felhívtuk Ildót messengeren, mondta, hogy nyugi szerinte ez egy tisztulás, majd jól megkezel, hányok még egy nagyot és jobb lesz.

     Azzal a lendülettel elkezdtem jógázni, az ágyban fekve Ommm-ozni – Háááá Normális Margit???! - és légzőgyakorlatot csinálni. Valamit muszáj tennem alapon. Jobb lett. Hét után éreztem, hogy kezel Ildó, olykor jóleső bizsergés futott végig egyik vagy másik lábamon, vagy a pocakom mordult. Éreztem biztonságban vagyok. Megköszöntem neki a kezelést és próbáltam aludni. Hányás már nem jött, de a fejfájás kitartott. Forgolódtam, hajnal 2 körül bevettem egy fájdalomcsillapítót.

    Másnap, azaz tegnap jobb volt, de csak nem voltam 100%-os. Fáradékonynak éreztem magam, délután le is pihentem kicsit. Csak nem volt jó. Tompa voltam, nyomott a fejem.

      Nemrég összeszedtem minden önbizalmamat és kitettem a Koronavírusról szóló cikkemet egy blogolós facebook oldalra. Ez számomra nagy ugrás volt, izgultam is miatta. Bár már az első poszt sem ment zökkenőmentesen. Előbb írj bemutatkozást, használj #hashtag-et, további posztok alá nem hivatkozhatsz az oldaladra. Ez valahogy nem igazán tetszett, ahogy az sem, hogy ezek miatt kb 2 napot kellett várni, hogy egyáltalán megjelenhessen. De vettem egy mély levegőt, hisz tudtam ez most nem rólam szól. Ez a cikk sokaknak nyújthat segítséget, erőt, pozitív hozzáállást. Így megcsináltam mindent, amire kértek. Örömmel nyugtáztam, hogy még néhány like-ot is kaptam, és volt, aki meg is köszönte. Végre tettem valami jót is!

   Tegnap reggel ismét ki akartam posztolni az ominózus oldalon a Megerősítésékről szóló (legutóbbi) cikkemet. Szintén segítő szándékkal vezérelve. Estefelé jött a hidegzuhany, nemhogy nem engedték ki a cikket, de rám szóltak, hogy tegyek elé egy plusz hastag-et, és hogy ilyen jellegű cikkeket ezen túl csak szerdánként engednek ki. Nincs mit szépíteni, elkapott az ideg, és a felháborodás. Nem értettem, hogy miért kell ezt. Pont egy ilyen kemény időszakban… Előtört és lázadt az egóm. Erre Ági hívta fel a figyelmemet. De mivel alapból nem voltam a toppon, így nem volt egyszerű lenyugodnom. Konkrétan rázott a hideg az idegtől.

   Elkeseredtem, és értetlenül álltam a dolog előtt. Ha valóban az az egyik életcélom, - amit folyamatosan kapok fentről, - hogy írjak, és így segítsek az embereknek, akkor miért megy ez ilyen nehezen? Ági bölcsen csak azt felelte, ez most a visszakérdezés, amit olyan sokszor szoktál emlegetni. Csak visszakérdeznek, hogy valóban írni szeretnél? Valóan kész vagy minderre?

   Először letörölgettem a könnyes kis szemem, majd lassan megnyugodtam. Tudtam jól, hogy igaza van.

    Persze kicsit még piszkálta az agyamat ez a téma. De megtettem újfent, amiket kértek, hogy kimehessen a poszt. Hátha valakinek mégiscsak szüksége van erre.

    A fejfájásom tetőfokára hágott, újra hányingerem lett. Fogtam, gyújtottam egy füstölőt és megtisztítottam a lakást az angyalok segítségével, mert úgy éreztem ezt most kell. Gyújtottam egy mécsest is, és nekiültem jógázni. Tudtam, hogy muszáj valahonnan erőt merítenem, eléggé le voltam merülve. Nehéz volt a jógára figyelnem, igazából csak Omm-oztam, és különféle légzőgyakorlatokat végeztem.

    Közben kiment a Megerősítésekről szóló poszt, kapásból kaptam hozzá egy negatív kommentet. De úgy éreztem ez egy vélemény nem kell vele harcolom vagy reagálnom. (Piros pont nekem.) Lefeküdtem, de elalvás előtt még agykontrollal kezeltem magam, amibe bele is aludtam.

    Ma reggel úgy ébredtem, mint, akit kicseréltek, végre jól voltam. Nem fájt a fejem, nem volt hányingerem. Újjászülettem. Annyira jó érzés volt, hogy minden újra normális. Elkezdtem jógázni, áramlott belém az energia, és nem győztem hálát adni a mestereknek, az angyaloknak, Jézusnak, Máriának, Istennek, és minden segítőmnek azért, hogy jól vagyok. Egészséges vagyok, mosolygok, minden rendben. Annyira hihetetlen jó érzés volt.

    Ekkor ébredtem rá, hogy az egész egy lecke volt. Lecke arra vonatkozóan, hogy ki tudom e magam hozni belőle. Hogy bevetem e az általam tanult módszereket. Élem e, azt, amikről írok, vagy csak prédikálok róla. És valójában maga a rosszullét is azért jött, mert nem jógáztam rendszeresen, és nem figyeltem oda arra, hogy milyen táplálékokat viszek be. Jobban pedig akkor lettem, amikor bevetettem mindent ennek érdekében. Megjegyzem a pozitív megerősítéseket is! :)

      Csodás volt ez a mai reggel, hálától könnyes szemmel éreztem azt, hogy eleven vagyok, egészséges vagyok élek. És hogy ez mennyire remek, és mennyire megbecsülendő!

     Azt még el kell mondanom, hogy történt még egy furcsa dolog tegnap. Miután kellőképpen kiakadtam a bekorlátozásomon, eszembe jutott, hogy kedves blogger társam Csobai Erika, alias Különckirálylány pár évvel korábban ajánlott nekem valami blogger oldalt szintén facebook-on.
    Gondoltam rákeresek a beszélgetésünkben, belikeoltam az oldalt, majd próbáltam csatlakozni a csoportba, de mikor láttam, hogy több kérdéses jelentkezés van, úgy döntöttem inkább majd másnap, túl elgyötört vagyok most, így visszaléptem.
    Ma reggel előveszem a telefonom és olvastam, hogy elfogadták a csoportba való jelentkezésemet. Nézek; Mi van??? Hisz ki sem töltöttem a szükséges lapot hozzá. Hogy fogadhatták el, mikor visszaléptem???

      Nos, hogy ebben Erika, a sors vagy valaki más keze van e, azt passzolom. De én ezt egy égi jelnek és egy kisebb csodának fogtam fel, szóval innen is nagyon köszönöm a biztatást!

 Ui.: egy közérdekű közlemény; Nem adom fel! Írni fogok!