Emlékszem gyerekkoromban bátyám és sógoraim nagyon sokat jártak horgászni. Többnyire azért halakat is hoztak haza a boton és a felszerelésen túl. Milyen finom is tud lenni a paprikás lisztben sült halacska vagy egy jó halászlé, esetleg harcsapaprikás íze. Bátyám 18. szülinapi tortáját nem véletlenül díszítette a „peca buzi” felirat. Ahhoz ugyan kicsi voltam még, hogy elengedtek volna vele, de azért egy párszor mégis csak sikerült részt venni egy-egy családi horgászaton, amik feledhetetlen élményt jelentettek.

     Ilyen volt az a két hétvége is, amit a keleti parton töltött az egész család. Anya, apa, bátyám, nővéreim, sógiraim és a gyerekeik; úgy egy tucatnyian lehettünk. Mi az emeleten aludtunk a weekend házban, és onnan hallgattuk a tücsök ciripelést, és a vízparti békák kuruttyolását. Apának már csak a napozóágyban jutott hely, így ő abban aludt, veszett mód kényelmes lehetett. Az ősök mindig főztek valami finomat, nekünk csak az önfeledt horgászás volt a dolgunk.

     Hát persze, hogy a peca volt a minden. Hatalmas tragédia volt számomra, hogy az első nap semmit, de semmit nem fogtam, a többi négy srác felváltva fogdosta körülöttem a sneciket. Ugyanazzal horgásztunk, ugyanolyan kis fa bot, szerelék és kukorica vagy csonti, de semmi nem jött. Hát már kajak sírtam. A nagyok megsajnáltak és suttyomban tettek egy halat a horgomra, míg visszamentem a házhoz valamiért. De persze nem vettem be, hogy azt én fogtam. Aztán másnap csak beindult a kapitális méretű, 5-10 centis apróságok levadászása. 

     Másik horgászélménynél lehettem úgy 13, a téglagyári tóhoz mentünk ki horgászni, kint voltunk egész nap, árnyék egy száll se. Fogtunk pár apróbb halacskát, kis pontyokat egy-két törpeharcsát. De a végeredmény egy kiadós leégés és napszúrás lett, amiben sógorommal közösen osztoztunk.

     Ennyit a vad kicsi kori horgászélményekről. Talán nem mindenkinek tűnnek túl csábítónak, én mégis szívesen gondolok vissza rájuk, leégéssel fejfájással s mindennel együtt.

      Mivel Ági is szeret horgászni, - ő azért komolyabb fogásokkal és több tapasztalattal is büszkélkedhet e téren, - úgy döntöttünk nekivágunk s elmegyünk pecázni. Igazából háromszor is voltunk már idén. Egyszer Lacikával a keleti mellett. A híd előtt fordulj le balra és addig gyere, amíg meg nem látsz minket, - hangzott az utasítás. Ahogy lejöttünk a hídnál előttünk a keleti, jobbra vagy balra lehetett tovább haladni. Ekkor már erős gyanúper élt bennem, hogy most kellene igénybe venni a telefonos segítséget, de Ági azt mondta ha balra akkor balra. Így balra vettem az irányt a jó kis kopogós földúton. Mentünk mentünk mendegéltünk vagy 20 perce, szebbnél szebb hétvégi házak mentén. Nem is értettem, hol lehetne itt sátorozni, míg elértünk a nyaralók legvégébe. Ekkor telefonáltunk, s kiderült hogy jobbra kellett volna menni már az elején. Nyomás vissza kemény 5-10km/h-s tempóval. De legalább sok szép házikót láttunk. El is határoztuk, hogy kell egy ilyen, ha sok píz áll a házhoz.

    A keleti mellett terült el a kis horgásztó, ahol, ha nem lett volna olyan meleg, normális méretű halakat is lehetett volna fogni. Nekik sikerült előző este, voltak olyan elvetemültek, hogy kint is aludtak sátorban. Annak ellenére hogy csak egy két kifogható méretű halacska akadt a horogra, azért jó volt kint lenni, izgalmas volt megtanulni az orsós bottal bánni. Eddig csak spiccbottal próbálkoztam, bonyolultnak gondoltam az orsózást, de nem vészes.
Emberünk nagyon finom sertés pörit készített nekünk, bár egy halászlé feelingesebb lett volna, de hát álmodik a gyomor. 

    Másik két alkalommal az Ágiéktól nem messze lévő tónál voltunk, amire leginkább a kis halakkal van tele. Nagyon szép a környéke. szeretek ide járni  Legutóbb Ági 3 éves unokaöccse is átjött hozzánk nagymami kíséretében. A gyerek először tartott a halaktól, és a kukactól, a végére annyira belejött, hogy saját kézzel fogta meg és emelte ki a vödörből a kis halakat, sőt még az undi csonti kukacokat is megfogdosta. A tetőpont az volt, amikor megetette a halacskát kukoricával is, aki ezek után mély, örök álomba szenderedet. Igyekeztük meggyőzni, hogy a többi már nem éhes, jól laktak.... De nagyon cuki volt, ahogy rohant a kapásoknál és tekerte az orsót kezébe vette a kifogott halat. Az egyiket még haza is vitte magukkal, a többit persze visszaengedtük a tóba. 
      Az édesanyja tuti kitért volna a hitéből, ha látja, hogy elvan a gyerek. Ki is tért, mikor a vendég halacskát az ágyba is magával akarta vinni a gyerek. Nem lehetett egyszerű lebeszélni róla. Reggel Marci már szomorúan tapasztalta, hogy a halacska az éj leple alatt "hazatért".

      A horgászatban az a jó, hogy a szabadban van az ember, a természet lágy ölén, víz mellett. A táj és a víz igazán idilli lehet, feltéve, ha nem akadsz ki azon, hogy épp nem fogsz semmit, vagy már az 5. szereléket akasztod be a nádba vagy hajítod fel a fára. Ezek bizony meg tudják keseríteni az édes kikapcsolódást. Olyannyira, hogy oda jutottam, hogy teljesen behisztiztem; - én soha többé nem horgászok. Hisz mi értelme van annak, hogy stresszeled, szadizod, megsebzed a kis halakat. Normálisat, amit mondjuk meg lehetne enni nem fogsz egyet sem, miközben más sorra fogja melletted azt. Jó persze, ha kapás van az mindig izgalmas. De mikor beakad a szerelék valahová az az igazán izgi része, főleg, ha nem tudod kiakasztani.

       Sajnos az egomat még nem sikerült legyűrnöm ezen a téren annyira, hogy igazán élvezni tudjam a horgászást, és kikapcsolódásként ne pedig adrenalin doppingként fogjam fel azt. Talán bennem van még a gyerekkori mindenképpen fogjunk valamit, és ne tegyem tönkre a szereléket hajrá. 
Azt hiszem ez még egy tanulandó feladat. Meg persze más az egész, ha mondjuk értelme is van a dolognak, és készíthetsz a napi fogásból egy esti fogást, egy kis halászlé vagy némi sült hal formájában. 

      Úgy fest hogy nem én leszek a legnagyobb horgász bajnok. Legközelebb majd napozni vagy olvasni megyek, s csak lopva nyúlok a bot felé, így talán ki tudom cselezni az egóm, s igazán élvezhetem a kikapcsolódást. Vagy csak fel kellene találni a nem beakadó szereléket, egyből minden gondom megoldódna.