Ha már így bemelegedtek az ujjaim, és megkaptam, hogy Csináld, akkor had meséljek egy kicsit arról, hogy mi újság felém mostanában. Utoljára a fákról írtam, ami hát mit ne mondjak nem aratott osztatlan olvasottságot. Mégis kit érdekelnek a fák? És milyen hülye ölelgeti őket és kommunikál velük?

      Hát én! Hát nah. Kicsit egó-cionálisan közelítettem meg ezt a dolgot; Nem olvassa senki? Hát akkor nem is írok. Butaság volt ezen lovagolni egy másodpercig is, hiszen, éveken keresztül csak magamnak írtam, mikor blogoltam is, csak egy pár barátom olvasta a cikkeimet. Nem a lájkvadászat a lényeg. Jó írni, mert felszabadít, mert bennem van gyerekkoromtól, hogy írjak! S néha talán másoknak is segíthetek általa.

     A fás cikk után mégis leálltam, nem is feltétlen hisztiből, egyszerűen csak elsodortak magukkal a dolgok. A korábbi nagy feltámadásom után, jött egy adag újabb betegség. Majdnem egy hétig voltam otthon lázasan, nem akartam újra táppénzre menni, így „lázasan vetettem bele magam a home office világába”. Nem mondom volt már jobb évkezdésem is. Hát egy idő után csak leesett, hogy ha iszom a gyógyteákat és rendesen Reikizem magam sokkal jobban vagyok. Ebből is kimásztam. De nem volt még elég.


      Spiri-Biri körökben azt szokták mondani, ha sok rossz dolog ér, akkor az azért van, mert nem fáj még eléggé, ahhoz, hogy változtass. Ebbe a cipőben jártam én is, mikor is jöttek az apró balesetek. Megégettem a jobb kezem élét a sütő ajtóval.  Hideg víz, first rá, fájt, de nem lett nagy baj. Másnap újabb égés; fogalmam nincs milyen indíttatásból, de végighúztam a bal tenyeremet a még forró villanytűzhelyen. Ez jóval jobban fájt, hólyagosodott is, égette a hideg víz, locsoltam rá a firstöt és imádkoztam, hogy ússzam meg, ne legyen gáz. Egyből Reikiztem magam, hatalmas nagy csoda, de nem lett sebes, sem hólyagos végül, nagyon szépen begyógyult, alig látszott másnap. Ekkor már sejtettem, hogy valami van, ez nem véletlen.

      Minderre vagy két napra, beleütköztem lendületből a kanapé lábának. Hatalmas reccsenés, a kislábujjamnak rotty. Fájt, mint a vesztés, napokig nem tudtam kimenni a lakásból, azt hittem eltört. Már egyezkedtem a biztosítókkal, hogy mennyit fizetnek repedésre vagy törésre. El kellett mennem a sebészetre, de képtelenség volt rá cipőt venni. Élmény volt zokniban papucsban battyogni, mint egy fogyatékos pingvin a Kenézy kórházig. Röntgen után kiderült, hogy csak zúzódott. Egyik szemem sírt, a másik nevetett, egyrészt jó, mert nem tört ,másrészt úszott a jó kis bizti lóvé, de ennek ellenére mégis úgy közlekedek, mint egy féllábú kalóz.

      Persze az égiek nem azért küldték sorra a figyelmeztetéseket, betegség, láz, égés, sérülés, zúzódás, hogy ebből szedjem meg magam. Hanem, hogy ébredjek már, fel és kezdjek el változtatni az életemen, induljak meg. Hát így jutottunk el a hétvégi Budapesti kiruccanásig, amit engedelmetekkel a következőkben tárgyalnék meg.  ;)