Körülbelül azóta írok, hogy írni tudok, naplót, verset, blogot, mikor mit. Kisebb- nagyobb megszakításokkal, de mindig felbukkant ez az életemben. Azt hiszem ez egyfajta áldás, képesség. Írásban sokkal intellektuálisabb vagyok, és olyan dolgok is kijönnek belőlem, amik mélyen rejtve vannak. Az írás számomra szabadság és önmegvalósítás.

     Ennek ellenére nem tudnám felidézni, vagy visszamondani azokat a dolgokat, amiket leírok. Ez mások szemében lehet, hogy kiábrándító vagy tré dolog, de attól még így van. Van, hogy belefutok, hogy egy-egy ismerősöm lelkesen mesél arról, hogy olvasott valamit tőlem, de félszavakból, nem tudom konkrétan mire is gondolhat. Persze ha újra elolvasnám, az adott bejegyzést megvilágosodna a dolog. 

   Sokszor elfog a kishitűség, és úgy érzem ezt lehet, hogy nem kéne, lehet, hogy másoknak sok az, hogy már megint posztolok, itt is ott is, erről is, arról is. Az, hogy elég mély spirituális témákat feszegetek. De ez mind valahol a múltból jövő megfelelési kényszerem és kisebbségi komlexusom előtörése.

      Épp a táborban tanutunk erről. Mikor, egy emlék, egy gondolat, állítás mélyen elült benned, valaki kritikája, rosszallása, gúnya... És ezáltal elkönyveled magadban, hogy nem vagy elég jó, nem vagy elég tehetséges, - Legyen szó bármiről. Ha nem írod felül ezt a téveszmét magadban, akár egész életedben végigkísérhet.

    Például gyerekként kinevettek, hogy bénán táncolsz, erre te elkönyvelted örökbe, hogy béna vagy a táncban. És sosem próbálsz meg ezen változtatni, vagy felülbírálni, hogy tényleg így van e. Hanem leéled az életed úgy hogy én nem tudok táncolni! Közben lehet hogy sikeres táncos lehettél volna, és szuperül menne. Sőt aki látta egy két lépésedet folyton dicsérte, hogy wáó jól csinálod, ügyes vagy, de meg sem hallod. Mondhatják neked százan is. Mert beléd égett a kód - "Bénán táncolok!" -

    Ez most egy nagyon kisarkított példa volt.  Az íráshoz úgy jön, hogy miután a 100. ember állít meg, és mondja, azt, hogy olvasta a blogomat, és szuperül írok, erőt ad neki az írásom, imádja. Még most sem hallom meg, és nem hiszem el, a közeli barátaimnak sem, hogy valóban jól írok, tehetséges vagyok, és hogy segítek az embereken az írásaimmal. Volt, aki még azt is mondta, hogy könyvet kéne írnom, vagy kiadni ezeket könyvben...

    Hogy miért írtam le ezt mind ide most? És mit is kapargatok? Hát nem a gesztenyét. Hanem azt hogy mennyi, de mennyi ilyen dolog lehet mindannyiunk életében, amit rosszul könyveltünk el magunkban, és sosem vesszük elő és bíráljuk felül, hogy mi van ha mégsem?

Mi van ha az csak egy tévképzet?
Egy rossz következtetés?
Mi van ha képes lennék erre, arra, amarra?
Mi van ha az emberek nem is rosszak?
Mi van ha a víz nem azért mély, hogy belefulladj? Mi van ha egy lóról nem csak leesni lehet?
Mi van ha télen nem csak megfázni tudsz? És nyár sem csak arról szól, hogy napszúrást kapsz?  
Mi van ha nem is vagyok csúnya, vézna, béna, kövér, buta, lusta, tehetségtelen, tehetetlen, kisebbrendű, áldozat, stb....
Mi van ha.....????

        
    Mi van, ha qrva jól írok, és szívesen olvassák, és még a végén kiadom könyvben is? - Semmi, megdől egy tévképzet, miszerint nem vagyok elég jó. 

   De mondhatják nekem százan, akkor is egyedül én dönthetem le ezt a falat magamban! 

   Egy jó kis reklám szlogennel élve; [Becks sör reklám-ból] 

Egyszer élsz! Kezedben a kulcs!