Ahogy az előző cikkben olvashattátok Ildó rendesen helyretette a fejemet. Olyannyira, hogy fél óra beszélgetés után újra ugyanúgy csillogott a szemem, mint rég. Sok megértést szült ez a kis szeánsz, kellett már, mint egy falatka kenyér.

   Sosem lehetek elég hálás ennek az jóasszonynak <3 Nélküle nem itt tartanék most.

   Noh, de képzeljétek mi történt másnap!

    Egy olyan fontos feladat várt rám a munkában, aminek a végkifejlete abszolút de nem volt kiszámítható. Meg kellett csinálni, mi több; jól kellett megcsinálni, hibák nélkül. Már régóta terveztük ezt az akciót, de bizonytalan volt a sikere. Mit volt mit tenni, alkalmazván a kérj segítséget fámát; segítséget kértem a legtapasztaltabb és legprofibb kollégámtól. Meghánytuk vetettük a dolgot, de csak nem volt ez a történet így kerek. Végül felkerestük a németországi mérnököt, aki jellemzően annyira elfoglalt, hogy sosincs ideje válaszolni a leveleinkre.
    Lásd csodát pár perc alatt összedobott egy konferenciahívást, aminek a végén kiderült, hogy még neki is jócskán utána kell néznie a dolognak és tesztelnie azt, mielőtt élesben csinálnánk.

   Itt jön képbe az, hogy én totálisan meg voltam róla győződve, hogy ezt nekem tudnom kellene, meg kellene oldanom valahogy egyedül. S mint kiderült, tényleg nem kell mindent tudnom. Képtelenség mindent tudni, mindent észben tartani, és sosem szégyen segítséget kérni.

   Ezután megosztottam az esetett a csapatom között is, hátha nem vagyok ezzel egyedül, és más is ugyanígy érez. Majd megfogadtam, hogy talán a srácok pechére, de sűrűbben fogok segítséget kérni tőlük.
    Ez valóban egy tanulandó lecke nekem, és talán nektek is tanulságként szolgál;
Segítséget kérni, és elengedni az emiatt érzed nagyfokú szorongást és feszülést.

    Végül sikerült megoldani a küldetést, be kell valljam, hogy nem egyedül. Ismételten segítségért folyamodtam, de milyen jól tettem, mert igencsak kifogott volna rajtam ez a feladat. Szerencsére „tanult kollégám”, hogy őt idézzem, ott volt és sokadszorra is megmentette a hazát.

    Köszönöm! És nagyon hálás vagyok a kis csapatomért, még ha sokszor hisztizek nekik :)

    Hölgyeim és uraim, azt kell mondjam, hogy ez az eset azért elég kemény visszacsatolás!

    És ezzel még nem ért véget a dolog, ugyanis a hét további felében újabb és újabb kihívások elé néztem, amik során újra és újra segítséget kértem az okosabbaktól. De milyen jól tettem azt!

   Ha olvassátok innen is millió köszönet érte! Nem semmi egy heten vagyunk túl, az egyszer bizonyos. Egy csomó új feladattal kellett szembe néznem, s bár volt bennem félsz, meg bizonytalanság nem kevés, - volt hogy azt hittem kiugrik a szívem a helyéről, de legalább a gatyám tele lesz, a műveletek közepette, - de szerencsére minden renden ment, és hatalmas sikerélményekkel zárult a történet.

 2021.01.22