Sosem gondoltam volna, hogy valaha örülni fogok egy adag cica-kakának. Félreértések elkerülése végett nem az orrtúró hadműveletek végtermékére gondolok, hanem a közönséges macskaszarra. Nem mintha aranyat kaksizna Deni, vagy lenyelte volna az eljegyzési gyűrűm, semmi ilyen.
    A közelmúltban túlestünk az ivartalanításon, és azóta gondot okoz a fenti hadművelet. Elég aggasztóvá vált a dolog, amikor már több nap telt el mindenféle kakkanat nélkül. Valóban ciki, hogy minden vágyad egy adag macskakaki látványa az alomban, de hát ez van, szar ügy.

     Az első ilyen alkalommal egy kis tej, és némi olajos kaja segített meghozni az áttörést.
    Ám egyik hétvégén el kellett utaznunk, és először került a macska felügyeleti joga anyukámhoz. Ez már önmagában is izgalmas témakör, mert nem vagyunk egy nagy macskás család. Ám Deni más, Denit imádja anya, és boldogan vállalta, hogy vigyázz rá. Sokszor voltunk már lent macskástól, úgy hogy ott is aludtunk, épp azért, hogy szokja a cicó az utazást, és azt hogy más helyen van. Ám ilyenkor kampány időszak van, Deni álomcica, nem rosszalkodik, nem harap, és nem karmol, főleg anyukámat nem. Mintha csak tudná, hogy ő szent és sérthetetlen. Egyszóval a macska előadja, hogy ő maga a kisangyal. Igen ám, de vajon megy-e úgy is a kampány, ha mi nem vagyunk ott, és egész hétvégén tart a kampányidőszak?!

    Ezt tetézte az a tény, hogy a macska már napok óta nem kaksizott. Egy kis apróka nyúlkakinyit sem. Beindult a para-gépezet, mégis, hogy hagyjam itt anyára? Mi van, ha feldobja a bocskort közben? Gyorsan kigyűjtöttem az összes lehetséges állatorvos telefonszámát, szükség esetére. Majd némi törpölés után, s miután sem a tej, sem az olajcseppek nem segítettek eszembe jutott, hogy olvastam a fórumokon már erről. Sokaknál csak a ricinusolaj jelentett megoldást a szorult cicaügyre. Elmentem hát a patikába, ricinusért és fecskendőért. Csak reménykedni tudtam benne, hogy segítségével majd sikerül célt érni.

     Ricinus olaj, de mégis hogyan? Először tettem pár cseppnyit a kajájára, de a macska sem hülye, persze, hogy kiszagolta, és nem ette meg. Hát jöjjön, aminek jönnie kell, felszívtam egy adagot a fecskendőbe, hogy majd tapasztalt macskásokat követve, a szájába fecskendezem. Ez annyira volt sikeres első nekifutásra, hogy az összes ricinus a nadrágomon landolt, a macska pedig a szoba legtávolabbi sarkába menekült. Ezután nem volt könnyű előcsalogatni, úgy iszkolt előlem, mint, aki az életét félti. Végül megfogtam és közöltem vele, - Tudom, hogy ez most rossz, és kellemetlen neked, de muszáj, azért, hogy jól legyél! Úgy tűnt, hogy megértette, mert nem menekült már annyira. Becsavartam egy törölközőbe, hogy ne karmoljon, és rúgdosson, illetve ne szökjön meg. Majd kinyitottam a kis száját, míg anyukám be tudta fecskendezni a pár milli olajat. Nem lehetett kellemes szegénykémnek, de egyszerűen muszáj volt.

   A műtét részén immár túl voltunk, már csak azon volt para, hogy ne fossa össze az egész házat, illetve, hogy hasson az adag. Direkt nem kapott sokat. Közben nekem rohanni kellett volna tova, de csak nem tudott megnyugodni a kis lelkem. Kakil vagy nem kakil, - nos, ez itt a kérdés?! Mi van, ha nem használ az olaj? Mi van ha túl keveset kapott? Mi van ha túl sok volt? Ezek a gondolatok cikáztak villámként át az agyamon, miután az összes nem létező körmömet is tövig rágtam, a várkozás feszült izgalma alatt.

  Lassacskán megszületett az eredmény; egy nagyobb és egy kisebb adag végtermék.

Sikerült! Kaksiztunk! Öröm a köbön! Éljen Deni, Éljen a Ricinus!