Az idei Csodatábornak egy teljesen új hely; a Parádfürdői ifjúsági tábor adott otthont. Ha azt mondom, hogy hosszú kanyarokkal teli út vezetett odáig, cseppet sem túlzok. Szerpentinből nem volt hiány az úton. Az a megtiszteltetés ért minket, hogy már vártak; friss aszfalttal borított úton közelíthettük meg a célállomást. Csak az utolsó pár száz méter volt döcögős lévén maga a tábor az erdő közepén terült el.

   Csodálatos környezet fogadott minket; harapni való friss levegő, égig érő fák, hűs szellő simogatása. Mintha csak a béke szigetére érkeztünk volna meg. A külvilág egyszeriben a kapun kívül maradt.

   A tábor fő helyszíne, a közösségi épület egy domb tetején kapott helyet. Mire felértünk a felfelé vezető lépcsőn igencsak szaporán kapkodtuk a levegőt. Nagy öleléssel, és széles mosollyal az arcunkon, az újratalálkozás örömétől átszellemülve üdvözöltük egymást társainkkal. 
   Szorosan átöleltük mestereinket Ildót és Tamást is, majd szép lassan becsekkoltunk, megkaptuk a kis névtábláinkat és elfoglaltuk a szobánk.

   11:00 körül indult a mandula, addigra szép lassan megérkeztek a táborlakók is, egy-két kivétellel.
   A bemutatkozás kissé eltérő volt a megszokotthoz képest. Egy perc állt rendelkezésünkre, hogy bemutassuk magunkat egy általunk választott kép alapján. Mindenki elmondhatta, hogy miért épp az adott képre esett a választása.
  Hihetetlen, hogy mennyire nem volt véletlen a képválasztás, illetve mennyire kiválasztotta a kép a gazdáját. Volt, aki szilárd kőfallal körülvett kastélyt választott, más egy börtöncellát nyitott ajtóval, van aki díszes kaput, más szép régies, renoválásra váró ajtót. Lényegében a képek teljes mértékben rímeltek lelkünk egy kis szeletével. Nagyon durva felismerések születtek útközben.

   Tamás mesélt pár mondatban magáról a meditációról, majd hogy sikerüljön ténylegesen megérkeznünk, meditálhattunk egy jót, Ildó megnyugtató hangján vezetve.
   Ezt követve tanulhattunk az egonk és érzelmeink viszonyáról, a beépített döntéshozó automatizmusunkról, érzelmi állapotainkról.

     Idén előre megírt, étkezésenként rotálódó beosztás volt arra, hogy ki melyik asztalnál üljön, annak érdekében, hogy jobban elvegyüljünk egymás között. Bár volt akivel, háromszor is sikerült egy asztalhoz kerülni, míg volt, akivel egyszer sem, de igazából nem is volt lényeges, hogy ki hol ül. Mindig izgatottan kerestük a neveinket a papíroson, hogy akkor épp ki hol étkezik majd.

   A konyha egyébként teljesen rendben volt. Egy kis zöldséget még el tudtam volna viselni minden étkezés mellé. De maguk az ételek és az ízek  jók voltak, mindig lehetett repetát kérni, és nagyon rendes segítőkész emberek dolgoztak a konyhán. 

   Szeretet meditáció és páros szeretet gyakorlatok következtek. Kimondani közös meditáció során egy embernek, akivel szinte csak akkor találkozunk, hogy szeretlek, elég komoly dolog. Miképp az is, hogy eljuttassuk a másikat, aki sosem mondja ki ezt, egy olyan állapotba, ahol képes erre.
   Igazán intenzív mélységeket talán nem, de egy nyugodt, békés, ellazult, gondtalan állapotot mindenképp sikerült elérni minkét gyakorlat során, amit ezúton is nagyon köszönök társaimnak.

  Az este folyamán Jézusról tanulhattunk és tudhattunk meg többet.
Már a tábor elején felhívták Ildóék a figyelmünket arra, hogy Jézus és az Angyalok végig velünk vannak. Akkor talán még nem igazán gondoltunk bele ennek mélységeibe. Mígnem az este folyamán Ildó írni kezdett a bal kezével, Jézus üzenetét közvetítve felénk. Egy gombostűt nem lehetett volna leejteni, lélegzetvisszafojtva figyelt és koncentrált mindenki az üzenetre;

   „Amikor elkezditek én jövök és végig jelen vagyok. És nem hagyok nektek hibázni. Szeretetem minden lélekben benne van és a kérdéseteknél majd mindig segítségre leszek…. Szeretetem veletek van és marad is örökkön örökké!”

   A szombat reggel meditációval indult, majd tanulhattunk egy hasznos védelmi technikát.  
Nekem ekkor volt az egyik legdurvább megélésem a tábor alatt, de ezt majd talán egy másik bejegyzésben. ;)

   Reggeli után sok hasznos tanítást kaptunk a születés mátrix témájában. Majd egy páros gyakorlat következett, ami elsőre rendkívül bonyolultnak és képtelenségnek tűnt, de csak elsőre. Valójában egy nagyon jó kis feladat kerekedett belőle – Mi lennél ha étel, ital, növény, állat, épület stb lennél? Milyen jármű, szín, évszak lenne a társad?

  Extra házifeladatot remélem nem felejtette senki sem el; levélírás a benned élő gyermeknek. Én megcsináltam csak jelzem, és…. nagyon megérte.

       Ami ezután jött az durva volt; mit tennél, ha megtudnád, hogy 6 hónapod van hátra? Ha 1 hónapod lenne? Ha egy heted? Ha egy napod? Elég kőkemény dolog ebbe belegondolni, és ha csak egy rövid időre is, átérezni ennek a súlyát. Visszaolvasni milyen proiritások jönnek. Mély belegondolni,  hogy miért is várunk azokkal, amiket leírtunk.

   Ebéd után születésmeditáció következett. Jó érzés volt, hogy vártak és nagyon szerettek a szüleim, a testvéreim. Ahhoz képest, hogy mi volt az első 1-2 alkalom során, most teljes béke honolt. Érdekesebbnél érdekesebb történeteket hallhattunk társaink megéléseiről. Hidegrázós története következtek. Ez mindig egy igen komoly tapasztalat.

      Délután volt egy előadás Tamástól a szülői szerepekről és buktatóikról. Arról hogy egy-egy sűrűn emlegetett mondat mi mindent el tud ültetni a gyerekben. Kaptunk egy jó „fegyvert” is az oldalunkra néhány remek kis megerősítés formájában.

   Ennyivel nem úsztuk meg a dolgot. Egy az édesanyánkkal való kapcsolatunkról szóló meditáció következett, ahol szem nem maradt szárazon. Ez kőkemény volt, a tábor talán legmélyebb része. Itt az, hogy nem akartál sírni nem igazán sokat ért…. aminek ki kellett jönnie az kijött.

   A felszabadult feszültségek oldására kaptunk egy tanulságos történetet, a panaszkodó apácáról, aki 5 évente szólalt csak meg a csend kolostorában.

 Vacsora után az elengedés került a fókuszba. Volt sámán dob, tábortűz és minden, ami ehhez kell. Az estét Dani és Gyöngyi éneke koronázta meg. Azóta is hallom a fejemben;

„Tűz te gyönyörű, tűz te megtisztító tűz…. mint a tűz madara mindig égj, mindig égj…..”

  Vasárnap reggel meditációval indult a nap. Reggeli után csomómágiát csináltunk. Eddig igazából bele sem gondoltam, hogy mennyire bejött a tavalyi és az az előtti csomómágia is. Hihetetlen, de sikerült, teljesült a kívánság!

    Miért nehéz változtatni? Témakörét boncolgattuk, majd az angyalokról tanultunk egy „mini angyaltanfolyam” során Ildóval. Mi több találkozhattunk az őrangyalunkkal is.  

   Tábor végének közeledtével mindenki elmesélhette, hogy hogyan érzi magát.

    Megírtuk a szokásos visszajelzéseinket a kis papírkán. Útravalóul egy fohászt vihettünk magunkkal. Megkaptuk a kis oklevelünk és útravalót adhattunk és kaphattunk egy társunk segítségével.

    Ha röviden kellene összefoglalnom az idei tábort, azt mondanám; nyugalom, béke, harmónia a legmagasabb szinteken. Egyszerűen minden úgy volt jó, ahogy volt!

2022.06.20