Legutóbbi hazalátogatásom során felhozódott otthon, hogy csak Október után várható a festő, - kifestünk mi feleltünk rá, majd ez szépen annyiban is maradt. Magamhoz képest lerövidült a teketóriám procedúrája, és Pénteken megszületett a programterv, este praktiker, másnap festés. Szerencsére akciós volt a dulux, fehér festéke; 10 liter, 5e. Úgy gondoltam, majd ezt szépen összevegyítjük a nálam kimaradt lila és kék festékkel. Vettünk egy adag pvc-t is, tudni illik, az van a fürdőben és a wcben. Annak idején anya túlzottan félt a csempétől, hogy mi van, ha ráesik valami és reped, törik, így linóleum lett ezekben a helyiségekben.

         Úgy fest nem mindegy, hogy az ember milyen hengerrel fest, amit vettünk kuka, egyszerűen nem jó vele dolgozni, érdekes mód, a dulux, és a többi sem tűnt túl jónak, egyféle henger van, ami flottul bevált és jó a szőre, a fehér, piros csíkos verzió, amit csak nyéllel együtt lehet kapni, már így is van 3 nyeles kollekcióm. Szerencse, hogy vettünk azért színezőt is pluszba, mert a megmaradt kék festékek túl kevés és túl sűrű száraz volt, így jobbnak láttam kihagyni, kidobni azt, végül a lilát sem használtuk, maradtak a színezők.

        Kilenc-tíz között érhettünk le Nánásra. Annyi batyut vittünk fel, hogy a szomszéd asszony azt gondolta visszaköltözök. Anya a kedvenceimmel fogadott; paprikás-fokhagymás abárolt szalonna, főtt kukorica, kati szelet. Az első fogásnál leragadtunk, és úgy tömtük magunkba a jó kis főtt szalonnát, pritaminpaprika, paradicsom és hagymás vekni kíséretében, mint akik még soha nem ettek, de legalább napok óta éheznek. Jól bereggeliztünk, és indulhatott is a mandula. Kipakoltuk a fürdőt és wc-t. Bekevertük a dulux classic white festéket, a kék aquakolor színezővel, lepapíroztuk, amit tudunk és induljon a banzáj. Indult volna, ha nem feledkeztünk volna meg a lehúzó-rácsról a hengerhez. Melós ruha le, utcai fel, és futás a festékbolt.

      Miután végre minden adott volt nagy lelkesedéssel fogtunk neki a toalettnek. Eleinte azért voltak kételyeink, hogy tuti jó lesz e minden, egyszínű lesz e a fal, vajon befogta e mindenhol, nem hagytunk ki semmit? stb. Ahogy elkezdett száradni, az már látszott hogy igen szép színe lesz a falnak. Még jó, hogy a múltkor már megejtettük a wc ülőke cseréjét, így azzal már nem kellett bajlódni. Kicsit megadta magát a drága, akkor is a praktiker nyújtott gyors megoldást, még jó, hogy közel van a lakáshoz, és szinte mindig nyitva van.

      Kis pihi és elemózsia után folytattuk a fürdővel. Újabb adag festéket kevertünk, mi lesz, ha nem elég, ami kimaradt alapon. Meglepő módon sikerült majdnem ugyanolyan színt összehozni, mint a wc-ben. Igyekeztünk nem összemázolni a kádat és a tükröt, egész ügyesen sikerült. Angolos ebéd; fish and chips várt minket. A fizikai munka, - vagy a jó kis festék szag elegye, - olyan jó étvágyat hozott, hogy kezünk-lábunk megnyaltuk az ebéd után.

     Felszedtük a linókat, anya körbeszabta az újat. Ágival betették a wc-be, én közben kipakoltam a kis szobát. Egy darab szekrényem maradt mindössze itthon a bútoraimból, ezt igyekeztem a szoba közepe felé mozgatni. Szekrényt mozgatni szőnyegen nem egy leányálom kategória, parkettán más, azon jól csúszik. Csóri szekrény hátulja szinte teljesen le volt jőve, így nekiálltam visszakalapálni a szegeket, a szomszédok legnagyobb örömére. Délután három-négy körül járhatott már az idő, azért kicsit elfáradtunk már ekkorra, de csak nekiestünk a volt szobámnak is. Utáltam a rózsaszínt, ennek ellenére 8,5 éven keresztül rózsaszín szobában éltem. Nem, nem azért mert ennyire mazoista vagyok, egyszerűen költözés előtt az előző tulaj ilyenre mázolta, és annyi bútorom, és cuccom volt, hogy egyszerűen képtelenség lett volna kipakolni egy festés erejéig. Be kell valljam, akkoriban még nem is értettem hozzá, nem próbáltam ezt a mesterséget.
     Így, csak miután már elköltöztem, és szedtem magamra némi lakásrenováló tapasztalatot, lett kifestve a szoba. Mázli, hogy vettünk lila színezőt, mert mindent felhasználtuk, és megint mázli, hogy az összes fehér festéket bekevertük, mert így is féltünk, hogy kevés lesz. Frankó halványlila színt sikerült összehozni.

      Az egyik sarok meg volt bomolva, omladozott a vakolat, emiatt készültünk némi glettel is. Száradásra és csiszolásra persze nem volt elegendő idő, így a glettelt sarok festését a legvégére hagytuk. A plafont is végig kellett mázolni, talán ez volt a legmegterhelőbb része az egésznek. Nyomni a felmosó nyéllel meghosszabbított hengert a plafonra, úgy hogy ne csepegtesse, ne folyjon le a falakra, de befedje a lila a rózsaszínt, minden sarok és szél be legyen festve. Mindez Ági lehengerlő munkája volt, nekem a pepecselősebb, lenti vagy épp fenti létrás munkák jutottak, szélek, sarkok, ablak, ajtó, függönytartó környéke, stukkó a mennyezet közepén. Így működött jól a munkamegosztás.

     Hálát adok az égnek és a dulux-nak, hogy azt az erős bugyi-rózsaszín falat egy réteg festékkel sikerült elfednünk. Nem hiába a dulux a legjobb, egyenletesen, csíkmentesen, egyszínűre fed.
     Nagyon szerencsések voltunk, mert gyönyörű színű, és takarású falakat kaptunk végeredménynek mindhárom helyiségben. Tényleg szuper jól néz ki! Megérte a befektetett munkát a gyümölcse.

Összetakarítottunk, elpakoltunk, megcsináltuk a linót a fürdőben, visszapakoltuk a mosógépet, centrit.
Bámultuk még kicsit a szép tiszta, illatos falakat, majd némi süti és vacsi után elindultunk hazafelé.

     Anya oda meg vissza volt, szerintem abban a percben elkezdett sírni, ahogy kiléptünk az ajtón. Már mikor ott voltunk is mondta, hogy elgondolkodott, hogy ő nem is érdemel meg engem, végig ki volt akadva, hogy mennyit dolgoztunk, milyen ügyesek vagyunk, mennyire jó lett. Másnap felhívtam, mondta, hogy félúton abba kellett hagyja a teregetést, mert megállt csodálni a szoba falát. Kicsit még én is meghatódtam, hogy tök jó lett a szoba, bár már nem én élvezem ki a szépségét, de akkor is. Mennyivel másabbul néz ki az egész lakás így. Ahhoz képest, hogy ketten, két nő csinálta, nagyon flottul haladtunk, minden zökkenőmentes volt; egy szó;

MEGCSINÁLTUK!

      Két cikkel ezelőtt írtam, ha hiszel magadban, bármire képes vagy! Itt a kézzel fogható bizonyíték rá! ;)