Mixerkedés

      Már gyerekként is imádtam kotyvasztani és pincérest játszani otthon és nagymamámnál. Volt, hogy cukrot és tejport szórtunk a kólába, mert épp az volt a kávé, vagy kipróbáltuk a szőke és barna kólát összekeverve. Úgy 12 lehettem, amikor szembetalálkoztam az első koktéllal. Egyszerű és lightos volt, őszilé blue curacaoval rétegezve. Alul kék az utóbbi, felül sárga az előbbitől, összekeverve pedig zöld elegyet adott. Annyira megfogott ez az apró varázslat, hogy mindenképpen tudni akartam, hogyan csinálják a kétszínű, kékes nektárt. A titka igazából csak egy kiskanál volt, mégis sikerült az egész rokonságot levennem vele a lábáról, mikor  felszolgáltam nekik. A curacao szeretet azóta is megmaradt bennem, csak akkor halványult el, amikor véletlenül egy teljes bontatlan üveget törtem el a konyhakövön. Kicsit morcis lettem rá, miután kisebb véráldozatot követelt, mire sikerült összetakarítani a szilánkos, ragadós lötyit, .

      Nem csak őszilével, de narancs és almalével is kísérleteztünk. Illetve ha curacao nem volt, cherryvel csináltuk meg ugyanezt az unokatesóimmal, nagy szülinapok vagy névnapolások alkalmával. Később lett belőle ouzo rostos, hubi kóla, cuba libre, mert igazából kólával szinte az össze alkohol jól csúszik. Egyszóval mindig is szerettem az ilyen kis kevert itókákkal való kísérletezést, annál is inkább mert számomra sosem az dominált, hogy hasson a pia, mindig csak az íze miatt ittam alkoholt.

     Nemrég vettem egy Manhattan shakert, alap kiegészítőkkel, mint spirál szűrő, muddler, mérce. Szombaton ellátogattunk az egyik ital nagykerbe és vettünk pár hozzávalót, amiket este ki is próbáltunk. Első koktélunk a Blue Monday volt, csináltunk egy Mojito-t rázva és nem keverve, emiatt kissé zavarosabb lett, mint a kevert verziója.  Készült még Bazooka, Pina Colada, Cuba Libre és egy véletlen összehozott ital, amit Trópus névre kereszteltem.  Ahogy megindult a koktél gyártás meg is örökítettem, és kiposztoltam őket facere. Nem telt sok időbe, s már jöttek is az aggódó barátok és ismerősök, akik meglátván a pia arzenált, azt gondolták, úgy vagyunk vele, mint a híressé vált mix „ezt mindet meg kell inni.” Közben mi csak kísérleteztünk kicsit a shakerrel és a rétegezésekkel. Néhány aggódó komment és üzenet után megelégeltem a dolgot, és az alábbi poszttal próbáltam csillapítani a kedélyeket;

"Szép Jó Estét!

Szeretném megnyugtatni a nagyérdeműt; továbbra sem szándékozom alkoholistává válni!

 Mindig is érdekelt a koktélkeverés, így vettem egy Mixert, meglátogattuk az italnagykert, ma este kipróbáltunk pár koktélt, és volt képem posztolni az eredményét.

Mindenki nyugodjon le, még mindig szín józan vagyok!"

      Létezik egy igen finom kávé likőr; a kahlua, szerencsére találtam egy jóval gazdaságosabb receptet hozzá a neten. Így vasárnap kóhlát izé, kahluát főztünk. Nagyon finom lett, ám üvegbe töltésnél hiba csúszott a gépezetbe; aprón nyakon öntöttem vele a konyhapultot. Nem pazarolhattam a mézédes likőrt, így eléggé itatta magát, engem és mosogatószivacsot is. Este már vele készítettünk italokat, úgy mint black russian, white russian, vagy a még no name saját ötletes ananászos tejszínes kahlua koktél.

     Ami a shaker dobálását és forgatását illeti, úgy tűnik nehezebb, mint gondoltam. Mondjuk egy hosszú ujjú, kezű mixer fiúcskának bizonyára jóval egyszerűbb dolga van vele. Ahhoz képest a sima feldobálgatás elég jól megy, pedig nem vettem spéci súlyozású mixert.

    Egyébként tetszik a dolog, elég finom itókákat sikerült eddig összehozni, és ez még csak a kezdet. ;)