Nagyon régen írtam már. És még régebben nem jártam már az oldalamon. Az előbb még a belépéshez szükséges adatokat is nehézkes volt előbányászni magamban. Most látom, hogy a csodatáboros bejegyzés volt az utolsó írásom. És azzal pont, totális hírzárlat.
Mi van akkor, ha elvesztem? Ha letértem az útról? Úgy érzem belesüllyedtem a hétköznapok semmilyenségébe, és én magam is semmilyen lettem, sehogy vagyok, csak vagyok, de semmi sem jó, folyton mindennel elégedetlenkedek, mintha elvesztem volna teljesen. És elveszett volna az is, ami a táborban…