Bükkszentkereszt
A pénteki nap során, leginkább azon agyaltam, hogy mégis mit kellene csinálni a hétvégén. A terv az volt, hogy délután 3 kor megpattanok melóból és indulás az én kis szülővároskámba, meglátogatjuk anyukámat és megnézzük az ottani programokat. Aztán ahogy kiléptem az ajtón elkapott a zuháré. Eleinte csak esett, majd később az úton már szakadt, néhol annyira, hogy kb semmit sem láttam. Ekkor már sejtettem, hogy a jó kitervelt programtervet azzal a lendülettel dobhatom a kukába. Leültem hát a gép elé, égen földön keresni egy autóüléshuzatot a kocsira. Persze több óra netnyálazás után sem találtam semmit. De ekkorára az egóm már olyan szinten elvitt kirándulni, a tökéletes huzat kutatása közben, hogy már azt sem tudtam hol vagyok.
Ami maradt egy fájdalmas keserű szájíz, azzal, hogy semmi sem sikerül.